Rangsorolásos előválasztást!

Tisztességes és kikezdhetetlen ellenzéki jelöltekre van szükség!

Hiteles, vonzó ellenzéki alternatíva nélkül nem lesz kormányváltás 2022-ben. Ennek felépítéséhez viszont el kell végeznünk azt az aprómunkát, amit az ellenzéki pártok idáig elmulasztottak. Tegnap bebizonyosodott: a „billegő körzetekben” óriási jelentősége van az előválasztásnak, hogy valóban alkalmas, kikezdhetetlen jelöltek emelhessék magasba az ellenzék zászlaját a következő országgyűlési választáson. Ebben a helyzetben az ellenzék két dolgot nem tehet: nem kereshet kifogásokat, megspórolva az önvizsgálatot, illetve nem helyezheti a pártérdekeket és pártalkukat a kormányváltásban érdekelt választók elvárásai fölé.

Az összefogás nem csodafegyver, az egysíkú kormányellenesség önmagában nem elegendő. Jövőképet, programot, kínálatot kell nyújtanunk a választóknak. A közös jelöltállítás önmagában szintén nem elégséges feltétel, ha nem párosul azzal a szándékkal, hogy a legalkalmasabb személyeket emelje pajzsra az ellenzék. A „semmit rólunk, nélkülünk” elve itt is érvényesítendő: döntsenek a választók arról, hogy kit látnának szívesen az ellenzék jelöltjeként a szavazólapon!

Az előválasztás intézményével szemben sokáig erős szkepszis uralta a hazai politikai közvéleményt, mígnem az önkormányzati választások rávilágítottak annak jelentőségére a sikeres felkészülés szempontjából. Előválasztás nélkül ma az ellenzék pozíciói sokkal gyengébbek lennének, a politikai verseny pedig még csökevényesebb. Ezzel szemben a választás „nulladik fordulójában” a versengő jelölteknek sikerült tovább építeniük magukat, témákat beemelniük a médianyilvánosságba, vitahelyzeteken keresztül bizonyítaniuk a rátermettségüket. A tét és a versenyhelyzet teljesítményre ösztönözte a résztvevőket, a választók pedig ezt a teljesítményt értékelhették. Nem a fejük felett köttettek alkuk, hanem őket szorosan bevonva, aminek önmagában motiváló, mozgósító hatása lehet.

Ami bevált, azt érdemes megtartani!

Azt azonban fontos felismerni, hogy győzni csak olyan jelölttel lehet, akinek nemcsak az ismertsége magas, de személyes elutasítottsága, illetve az előválasztás során mögötte álló párt vagy pártok elutasítottsága nem idegenít el széles választói csoportokat. Vagyis nem elegendő ismertnek, némileg támogatottabbnak lenni a versenytársaknál, ha közben a pártnélkülieken, bizonytalanokon, adott esetben a teljes ellenzéki közösségen belül a jelölttel szembeni fenntartások is erősebbek. Miért lényeges ez? Mert számos körzetben azt láthatjuk, hogy az ellenzék együttes támogatottsága a kormánypártiak és a pártnélküliek aránya mögé szorul, vagyis győzni csak olyan jelölttel lehet, aki a saját „szavazói magtábora” mellett képes a bizonytalanokat és a Fideszből kiábrándultakat is megszólítani.

Mivel az ellenzéki térfélen a kormánypártokkal szembeni közös fellépés a fő rendezőelv, így a legideálisabb közös jelölt az, akinek személye iránt a választók lehető legszélesebb köre nyitottságot, szavazási hajlandóságot mutat – nem pedig az, aki pillanatnyilag támogatottabb, ám vele szemben az elutasítás az uralkodó választói hozzáállás.

Ezt a dilemmát segíthet áthidalni a preferenciális (rangsorolásos) szavazás technikája. Ennek a lényege röviden az, hogy a választók nem csupán egyetlen jelöltre voksolhatnak az előválasztáson, hanem sorrendet állíthatnak fel a szavazólapon szereplő személyek között az alapján, hogy kit mennyire támogatnak. Az 1-től 3-ig történő sorrendbe állítással szimpátiájukat és ellenérzéseiket is kifejezhetik a választópolgárok. Így mind a 106 körzetben azok a jelöltek szállhatnának harcba a Fidesz indulóival szemben, akik elfogadottságuk miatt le tudják győzni őket.

Ellenzéki politikustársaimmal megvitattuk a rangsorolásos előválasztás előnyeit.

Ezzel elkerülhető, hogy olyan induló kerüljön kiválasztásra, aki mérsékelten több első helyezést kapott, mint az utána következő, ugyanakkor lényegesen több harmadik preferenciát vagy éppen semmilyet. Így az előválasztáson népszerűbb, de a választók széles tömegeit megszólítani nem képes személy helyett egy olyan jelölt kerül kiválasztásra, aki potenciálisan több szavazatra számíthat.

A technikai kérdéseken túl érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni a felvállalhatósági, morális kérdésekre is, amelyeknek – ahogy frissen tapasztalhattuk – nem lebecsülhető jelentőségük van. Különösen ott, ahol néhány százalékpont dönthet a mandátum sorsáról – s tegyük hozzá: számos ilyen körzet lesz. Ne vegyen a hátára olyan jelöltet az ellenzék, akinek a politikai és törvényességgel szembeni előélete (szélsőséges kijelentéseket tett, volt már büntetve) hitelességi deficitet okoz, egyúttal lehetővé teszi, hogy a kormányoldal felhasználja ezt a teljes ellenzékkel, a tisztességes ellenzéki politikusokkal szembeni lejáratásra!

A rangsorolásos módszerrel kiszűrhetők a leginkább megosztó személyek, akik mögött csak a választók egy aktív kisebbsége sorakozik fel, de képtelenek széles választói tömegeket megszólítani. Emellett ez a technika a „sárdobálás” mértékét is csökkenti, hiszen az egymással versengő jelöltek a pontozás miatt érdekeltté válnak a második és a harmadik preferenciák begyűjtésében is, tehát nem folytathatnak megosztó kampányokat. A választók így valóban önazonos döntést hozhatnak, nem a számukra „legkisebb rosszat” kell választaniuk; nem valami, illetve valaki ellen kell szavazniuk. A rangsorolás demokratikusabb, és inkább megfelel a népképviseleti elvnek, hiszen a választók kezébe több választási lehetőséget ad, számukra nagyobb beleszólást biztosít a jelöltállítás folyamatába.

Rövid, szemléltető videónkkal könnyebben értelmezhetővé válik a rangsorolásos választás lényege.

A következő választás tétjét mindannyian átérezzük. A kormányváltást akaró választók pedig joggal várják el az ellenzéki pártoktól, politikusoktól, hogy képesek legyünk tanulni az eddigi hibáinkból. Az ellenzéki oldal sokszor jogosan kapja meg azt a kritikát, hogy nem elég innovatív, nem ismeri eléggé saját szavazói, illetve a szélesebb választói közönség elvárásait. Hogyan máshogy lehetne erre meggyőzőbben rácáfolni, mint azzal, hogy még nagyobb beleszólást adunk a választóknak a jelöltállítási folyamatba?

Bana Tibor országgyűlési képviselő, a Közösen Vas Megyéért Egyesület elnöke


Kapcsolódó cikk:

Rangsorolásos előválasztást – a ’22-es győzelem a tét Szombathely térségében és az egész országban!

Az előválasztást nem arra találták ki, hogy egymás hajóját fúrják az ellenzéki politikusok!